Tájékoztatom a falu lakosságát, hogy a kupakgyűjtő szív elkészült, már több, mint egy hete tölti be a funkcióját, hamarosan lehet „üríteni”. A kupakok elszállítását, az óvoda dolgozói és a szülők segítségével fogjuk megtenni.

A kupakokat egy Kópházán élő nagymama unokájának gyűjtjük. Ígéretemhez híven rövid bemutatkozó levél, a kisfiúról.

Irénke nagymama levelét olvashatják, melyben bemutatja unokáját. A család engedélyével tehetjük közzé a helyi hírlevélben a bemutatkozó levelet.

Unokám, Brúnó 2014-ben született a 29. héten.

Lányom, egyedül neveli Brunót, aki 2021-ben csípőműtéten esett át. Eltörték a bal csípőjét, majd újra építették, a combcsontjáról az izomzatot lefejtették, majd azt is átrendezték, hogy a lábfeje egyenesen előre nézzen. Sajnos a covid miatt több mint egy évet késett ez a műtét, a felépülés hosszadalmas és nagyon fájdalmas volt. Emiatt az iskolát is később tudta kezdeni, pedig nagyon várta.

Most első osztályos, nagyon szeret iskolába járni, kedvence a matek és a magyar. Az iskolai alsó tagozatos szavalóversenyt megnyerte. Az iskolában naponta van mozgás óra, ahol a mozgás-tanár munkáját 4 tanárjelölt, illetve konduktor segíti. Heti egy délután úszástanulás is van. Péntek délutánonként a lányom a fejlesztőházba viszi, mert még reménykedünk, hogy legalább a kerekesszékből annyira ki tud majd szállni, hogy a wc-re egyedül tudjon menni. Sajnos csak hetente egyszer tudnak menni, mert ugye az iskola nagyon fontos, no meg a fejlesztések nem ingyen vannak. Általában 2-3 órát foglalkoznak egy-egy alkalommal a gyerekkel, ami elég fárasztó, de Brunó kemény legény.

Nem tudom, mit írhatnék még róla, mert sokat tudnék, mint minden nagymama. Ráadásul nekem ez az egyetlen unokám. Anyanyelvén kívül angolul is beszél, mert szülei egymással angolul beszéltek. Két hónapja pedig héberül kezdett tanulni, mert egy barátnőm meghívta őket Izraelbe, s azt szeretné, hogy mire mennek, addigra tudjon beszélgetni.

Abszolút hallása van, bármilyen zenében felismeri az összes hangszert, dobolni is tanul, hobbi szinten festeget.

Reméljük a mozgáskorlátozottsága ellenére hasznos emberré válik majd. Tudja a korlátait, ennek ellenére mosolygós, kedves kisfiú. Néha elkeseredik, amikor látja az ép gyerekeket labdázni, fára mászni, pocsolyában tapicskolni. Ilyenkor nem akar leckét írni, iskolába menni – mert minek, ő úgysem jó semmire. Olyankor bevallom, sírok vele együtt, de aztán hamar visszatér a mosolya.

Nem panaszkodni akarok, egyelőre még tudunk segíteni, havonta egy hétvégét náluk töltök, hogy a lányom tudjon kicsit magával is foglalkozni. (Azt még nem mondtam, hogy ők Budapesten élnek, mi pedig Kópházán.) De már nem sokáig bírom el, pedig naponta többször kell felemelni, hiszen még felülni sem tud egyedül. Bele kell tenni a kerekesszékbe, ha pihentetni kell a hátát, akkor kivenni, lefektetni. WC-re tenni… Nem is részletezem, nem tudja úgysem elképzelni, akinek nincs sérült gyermek a környezetében. Sok erő, kitartás és pénz kell. Mert a szülő nem él örökké, s arra is kell gondolni, mi lesz akkor…?

A kupakgyűjtést is azért kezdtem el, mert ugyan nem nagy bevétel, de mégis sok kicsi sokra megy. Azt gondolom, egyelőre ennyi. Ha valakinek lesz kérdése, szívesen válaszolok.

Küldök képeket is, amit szabad megmutatni. Mert mindig megkérdezzük Brunót, engedi-e, hogy más is lássa. Lányom a facebookra ritkán tesz fel képet, azt is mindig a gyermek engedélyével.

Üdvözlettel: Horváth Irén

Ahhoz, hogy a kupakgyűjtő szív elkészülhetett, összefogásra, együttérzésre, emberségre, önzetlenségre, jó szándékra, segítőkészségre… (és még sorolhatnám) volt szükség. A következő emberekben mindez együttesen meg volt.

Köszönöm: Major Gyurkának, Horváth Árpádnak (Pikka J), Ifj. Pribusz Györgynek, és nem utolsó sorban Gecsei Miklós (Páli Lakatos Kft. vezetőjének) a segítőkészséget, és azt, hogy megkeresésemre szó nélkül csatlakoztak-e nemes feladathoz.

Szeretném továbbá megköszönni, Irénke nagymama nevében, hogy a lakosság odafigyel, időt nem sajnálva a szelektív gyűjtésre, így közösen, egy településként összefogva segíthetünk.

Kovácsné Somogyi Mónika

intézményvezető