1681-től az Esterházyak voltak a környék legfőbb birtokosai. Maga a major az 1870-es években épült, a kápolnával együtt. A miklósmajori kápolnát az akkori bérlő Rummerskirch Oszkár építtette. Annak kiderítésére, milyen volt a majori emberek élete, felkerestem két beledi asszonyt és egy fiatalembert, hogy meséljenek emlékeikről, élményeikről.

Miklósmajor legfőbb profilja a növénytermesztés (búza, árpa, kukorica), takarmányelőállítás, valamint az állattenyésztés volt. Jobbára disznókat, teheneket tartottak. A disznókkal országos kiállításokra jártak. Vámos Józsefné Rózsika néni kanász disznóellető is volt, továbbá egy-egy marha eladásakor ő járt a rábakecöli postára marhalevélért.

A frissen fejt tejet a tejházban szeparálták, kannába öntötték, éjjel pedig a Répcelaki Sajtgyárba szállították. A portanapló szerint a Cserpes Tejüzem autói is sokszor megfordultak a környéken. A 40-es, 50-es években 55 család élt a majorban, hosszú sorházakban. Akkoriban az emberek kézzel kapáltak, arattak a mezőn. 15 kaszás vágta a rendet, utána a marokszedők kévébe kötötték a gabonát, mindezek után a szorgalmas kezek a gabonakötegeket bevitték a majorba és cséplőgépbe tették, amely a gabonaszemek kinyerésére és válogatására szolgált. A major vezetősége délben szekéren vitte ki munkásainak az ebédet. A legnagyobb melegben 2-3 óráig pihentek egy árnyékos fa alatt, majd ismét nekiláttak a munkának. Amikor végeztek az aratással, az aratóbálon megkötözték az igazgatót. A friss gyümölcsre vágyók degeszre ehették magukat az almás- és cseresznyéskertben.

Miklósmajorban működött nyári óvoda, 4 osztályos általános iskola, mozi, színház - melyet a majoriak saját szórakoztatásukra létesítettek. Volt bolt, kocsma is. A kápolna melletti kastélyépületben laktak a vezetők, itt voltak az irodák. A vezetőség nagyon megbecsülte a dolgozókat. A távolabbi falvakból érkező munkavállalóiknak a majorban munkásszállást építtettek.

Élt itt egy tangóharmónikás fiú is, aki gyönyörűen játszott és énekelt. Muzsikájára összejöttek a major lakói és együtt ropták a táncot. Karácsonykor a gyermekek regöltek, köszöntötték a major lakóit. Szeptember 12-én a Boldogságos Szűz neve napján kétnapos búcsúk voltak a majorban. Lakodalmakat is tartottak, a major minden lakója összedobta, amije volt, együtt sütöttek, főztek. Nagyon összetartó emberek éltek Miklósmajorban. Az elvándorlás az 1970-es években kezdődött, amikor 1972-ben a miklósmajori iskolát bezárták, mert beolvasztották a rábakecöli iskolába. Majd a rendszerváltást követő években mindenki csak pénzt akart kivenni a helyből. Így vált a miklósmajori mese fokozatosan semmivé a 2010-es években.

A major egykori lakói ahányszor ellátogatnak egykori otthonukba, mindig elmorzsolnak egy-két könnycseppet. Mint mondják, az a 30 év, amíg ott éltek, maga volt a csoda. Ha tehetnék visszamennének! Egy 47 éves fiatalember, Zsolt így nyilatkozott. Ő egy évig dolgozott a keverőben, és itt töltötte gyermekkorát:

"Amennyire emlékszem, egy kis gyöngyszem lehetett volna a megfelelő kezekben. Mert valóban egy fantasztikus hely volt, Szuper volt itt gyereknek lenni. Az egész természetközeli volt és barátságos... Nyáron a közeli folyóra jártunk fürdeni strand helyett. Lehetett csatangolni, fára mászni. Nekünk, ha játszottunk nem az jutott eszünkbe, hogy bekapcsoljuk a hiperszuper kütyüt a SZOBÁBAN! Olyan dolgokat lehetett csinálni, aminek csak remélni tudom, hogy a fiam is részese tud lenni - a mai körülmények közt. Minden évszakot meglehetett élni, Miklósmajorban minden adott volt a "csodához"."

A Kis-Rábára jártak, amit ők csak Linkónak hívtak.
A rábakecöli és páli római katolikus pap (Gats Mihály atya) küldte számomra azokat a régi kéziratos dokumentumot, melyből az egyiket be is gépelte nekem. Hálás köszönet érte!

A kecöli Miklós majori kápolna alapítvány

Miklós major újabb eredetű, 1860 előtt csak juhászok laktak ott. A gazdasági major Újhíd volt, itt áll egy kis kápolna, a Boldogságos Szűz tiszteletére, Mária neve napján híres búcsú szokott ott lenni. Miklós major keletkezése után a kecöli hercegi bérlő, báró Rummerskirch Arthur építtetett ott kápolnát és tett fenntartási alapot. Azóta az újhídi kápolna elhagyatva áll, boldogult Zalka püspök egy útja alkalmával az oltárrelikviát is kivette és magával vitte. Most a kis majori nép végzi benne magánájtatosságait. Miklós majori kápolna búcsúja Mária neve napján van, ekkor Beleden vagy Vicán (ahová esik) kismise van, amire mindketten, plébános és káplán a majori búcsúra szoktak menni a bérlő kocsiján. A jelenlegi bérlő, az alapító unokaöccse, 20-20 korona honoráriumot ad mindegyik papnak és ebédre viszi őket magához. Délután a kecöli mester litániát tart a majorban.

A bejegyzés a kilencszázas évek elején történt, 1902-1903 körül. Tudniillik, hogy Újhídon is volt egy jóval régebbi, de kisebb major. A kápolnája átépítve a főút mellett van.

Hálás köszönet a beledi asszonyoknak, Zsoltnak és Mihály atyának, hogy segédkeztek abban, hogy ez a cikk létrejöhessen.

Forrás: http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/22487/csodabol_a_semmibe-eletmesek_a_rabakecoli_miklosmajorbol/

Életmesék a rábakecöli Miklósmajorból