A lassan negyven éve Rábakecölben élő Boros Istvánné óvónőként került a
településre, ahol házasságkötése után két gyermeke született.
A prémium éves nyugdíjasként dolgozó hölgy elvállalta a 2008-ban 18 fővel
megalakult helyi idősek klubjának a vezetését. Korábban is mindig szívesen részt
vett a közösségi rendezvényeken, hiszen jól érzi magát az emberek társaságában.
Többekkel elbeszélgetve próbálják a friss nyugdíjasokat elhívni a csoportba,
melynek tagjai évek óta vállalják a község virágosítását és a növények
gondozását. Ezenkívül részt vesznek a falunapi és karácsonyi rendezvényeken.
A tősgyökeres
rábakecöli Magyar Istvánné az óvoda konyháján, valamint a téesz
vendéglőjében és portáján dolgozott aktív korában. Fiatalasszonyként szívesen
csatlakozott a műsoros estekhez, később tagja lett az énekkarnak, a
nyugdíjasklubba pedig már az elején belépett. – Mindenre kész vagyok, akármit
csinálunk – mondta a vállalkozó kedvű asszony.
Tuba Ernőné szerint épp jókor alakult meg a nyugdíjasklub, mert miután megszűnt a munkaviszonya, rögtön beléphetett a csoportba, így nem maradt közösség nélkül. A 2007 februárjában nyugdíjba vonult pedagógus a rábakecöli iskolában az első és második osztályos tanulókkal foglalkozott. A kortársaival való találkozások jót tesznek a szívének és a lelkének, ezért ha teheti, minden héten eljön a foglalkozásokra. A klubvezető-helyettes segít a programok szervezésében.
Pákai Jánosné a nyugdíjasklub megalakulása előtt is eljárt a közösségi rendezvényekre. A helyi boltban, később pedig egy kisvállalkozásban dolgozó hölgy az első Rába-partiak partiját követően lett a csoport tagja, ahol azóta is jól érzi magát.
A Dénesfán született Takács Imréné férjhez menésekor került Rábakecölbe. Rokkantosításáig a répcelaki sajtgyár targoncásaként kereste a kenyerét.
Mivel a
közösségi életet kedvelő hölgy gyakran van egyedül, belépett a nyugdíjasklubba,
ahol megbeszélheti gondját-baját a társaival. Nemrég kerékpárral járták be a
környéket, és a Vadosfa-Páli kör után visszafele megálltak Edvén is. – Elfelé
vitt bennünket a szél, vissza pedig megvártuk, míg csillapodik, és úgy indultunk
haza – mesélt élményeiről a nyugdíjasklub tagja.
Takács Gáborné még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, de bekapcsolódott az idősebbek életébe, és úgy érzi, elfogadták a többiek. Az egyesített szociális központ házigondozója jól ismeri az klubba járók problémáit. A tagság szerencsére még olyan állapotban van, hogy részt vehetnek a közös rendezvényeken, ezért lelkesen készülnek az ünnepekre és a társklubokkal való találkozókra.
A tősgyökeres
rábakecöli Magyar Istvánné az óvoda konyháján, valamint a téesz
vendéglőjében és portáján dolgozott aktív korában. Fiatalasszonyként szívesen
csatlakozott a műsoros estekhez, később tagja lett az énekkarnak, a
nyugdíjasklubba pedig már az elején belépett. – Mindenre kész vagyok, akármit
csinálunk – mondta a vállalkozó kedvű asszony.Tuba Ernőné szerint épp jókor alakult meg a nyugdíjasklub, mert miután megszűnt a munkaviszonya, rögtön beléphetett a csoportba, így nem maradt közösség nélkül. A 2007 februárjában nyugdíjba vonult pedagógus a rábakecöli iskolában az első és második osztályos tanulókkal foglalkozott. A kortársaival való találkozások jót tesznek a szívének és a lelkének, ezért ha teheti, minden héten eljön a foglalkozásokra. A klubvezető-helyettes segít a programok szervezésében.
Pákai Jánosné a nyugdíjasklub megalakulása előtt is eljárt a közösségi rendezvényekre. A helyi boltban, később pedig egy kisvállalkozásban dolgozó hölgy az első Rába-partiak partiját követően lett a csoport tagja, ahol azóta is jól érzi magát.
A Dénesfán született Takács Imréné férjhez menésekor került Rábakecölbe. Rokkantosításáig a répcelaki sajtgyár targoncásaként kereste a kenyerét.
Mivel a
közösségi életet kedvelő hölgy gyakran van egyedül, belépett a nyugdíjasklubba,
ahol megbeszélheti gondját-baját a társaival. Nemrég kerékpárral járták be a
környéket, és a Vadosfa-Páli kör után visszafele megálltak Edvén is. – Elfelé
vitt bennünket a szél, vissza pedig megvártuk, míg csillapodik, és úgy indultunk
haza – mesélt élményeiről a nyugdíjasklub tagja. Takács Gáborné még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, de bekapcsolódott az idősebbek életébe, és úgy érzi, elfogadták a többiek. Az egyesített szociális központ házigondozója jól ismeri az klubba járók problémáit. A tagság szerencsére még olyan állapotban van, hogy részt vehetnek a közös rendezvényeken, ezért lelkesen készülnek az ünnepekre és a társklubokkal való találkozókra.
Forrás: Rábaközi Magazin