Egy tragédia híre minden szülőt elgondolkoztat, illetve rögtön a saját gyermeke jut az eszébe. Igyekszik megnyugtatni magát, hogy az ő gyermeke nem kerülhet ilyen – az aktuális esemény körülményeihez hasonló - helyzetbe. De miért is nem? Nem lehetünk a gyermekeink mellett, nem irányíthatjuk vagy védhetjük őket állandóan. De mit tehet egy szülő? Mitől érezheti úgy, hogy gyermeke biztonságban van akkor is, ha ő nincs mellette?! Természetesen attól, hogy megbízható személy felügyelete alatt van a gyermek, illetve az, hogy ő a szabályok betartására nevelte gyermekét. Például ha egy tónál „Úszni tilos” táblát lát a gyermek, akkor ezt képes elfogadni és betartani, mivel megérti, hogy a táblát nem véletlenül helyezték el az illetékesek.  A „tilos” szó ne kihívást és a tiltott gyümölcs izgalmát jelentse számára, hanem azt, hogy az ő saját érdekében nem szabad valamit tenni. Azonban ha erre nem fordít egy szülő kellő hangsúlyt, akkor bármennyi tiltó táblát tehetünk ki, bármilyen magas kerítést építhetünk, járőrözhet rendőr, mezőőr, polgárőr párban és egyenként, a gyerekek megtalálják az útját-módját hogy megkerüljék ezeket a védelmi intézkedéseket. Amíg nem történik baj, sokan csak legyintenek, maguk is gyermeki csínynek tartva az ilyesmit. Szerencsére az esetek kis százalékában történik csak tragédia, azonban ez az érintett gyermekeket, hozzátartozókat a legkevésbé sem vigasztalja.

Cselekedeteinkkel mutassunk jó példák mi magunk is nem csak a gyerekek, hanem környezetünk számára is.

Vigyázzanak, vigyázzunk gyermekeinkre!

                                                                                  Domonkos Szilveszter r. szds.

                                                                                  áldozatvédelmi referens

                                                                                  GY-M-S MRFK Bűnmegelőzési Osztály